Muzsi rendet rak

Ijesztő egy állapot, az ember túlterheltnek érzi magát. Ma van az a nap, amikor nem fogok időbeosztást csinálni, hanem teljesen más stratégiát alkalmazok. Mivel nehéz bejósolni, hogy a sok apró teendő mennyi időt vesz igénybe, nagy lenne az esélye, hogy rosszul lövöm be, és frusztrált leszek, hogy mennyi mindent nem csináltam meg. Ma todo listával dolgozom. Két fele van: hagytam 5 helyet, ahova felírom azokat, amiket mindenképp meg kell csinálni, ha esik, ha fúj. Esni nem esik ugyan, de fúj. És felírom a további teendőket is. Erre még nincs szép teplatem, ezért színes post-it-et használtam a fontosaknak. Milyen takarékos vagyok, még csak 4 item van rajta. Még nem néztem át a tegnapi jegyzeteim, tán ezért. Már odakészítettem egy második post-itet. Ha az elsőt kivégeztem, arra írok a jobb oldaliak közül újabb ötöt, és haladok azzal. Ennyi.

Az alvás, pontosabban a felébredés komoly problémákat okoz nekem. Hajnalban bekapcsol az agyam, és elkezd pörögni. Annak ellenére, hogy nem aludtam ki még magam, felébredek. Ami krónikus kialvatlansághoz vezet. Állandóan szédelgek, és azon túl, hogy így élni nem kellemes, nem is túl hatékony: vagyis lassabban haladok a dolgaimmal. Az elmúlt hetekben kezdtem a napi tervezést bevezetni. Sok apró elintézendő van, rettenetesen nyomasztó! Sok olyat is beírtam, ami teljesen reálisnak látszott (hisz csak 5 perc...), és mégsem jutottam a végére. Mert itt egy kis csúszás, hol ott. Hiába nem tervezi be az ember, hogy benéz a FB, csak benéz. Rettenesen oda kell figyelni, hogy kiválasszuk azt, hogy mi a fontos. A tényleg fontos. Tegnapra, mára úgy terveztem, hogy tudom, EZ az elsődleges. Amíg nincs kész, nincs más. Már persze nem 100%-ban szó szerint értve. Van ilyen, hogy felhívni ezt-azt, de nem nagyobb falat. Kicsit alakítottam a tervezés kinézetén is, igenis számít ez is! (Vajon tudok-e mobilr...