Muzsi rendet rak

Ezért is nem írok, nem jutok odáig sem, hoyg kinyissam a mappámat. Amit sikerül, megcsinálok, de túl sok minden nem. Nem tudom, miért, nem lógázoma lábam, az tuti.

Volt itt mélypont, aztán egy hét iskolaszünet, amit kiegészített anyósom jelenléte, vagyis elvileg jobban ráértem volna, de mégsem, mert rohangáltam, és olyan dolgokat csináltam, amit nem tudok olyankor megcsinálni, ha nincs itt senki. Például falat festettem és falmatricát ragasztottam. Úgyhogy semmiféle napi rutin és egyebek nem ment, csak úgy csináltam, ahogy sikerült. Most valahogy olyan nagy megkönnyebbüléssel indítottam a hetet, hogy lehet a megszokások, a menetrend szerint menni. Talán újra rend lesz. Közben csináljuk a fürdőt, új mosdókagylót szerelünk fel, nagy a felfordulás, de szép lesz, így ma megyek az Ikeába egy padot venni. Rakodtam egy kupisasztalon, a felgyűlt és félig kiolvasott újságokat kihordtam a fürdőbe, sokszor úgyis ott olvasok (khmmmm), végig kell menni rajtuk és megnézni, mit olvastam el, és mit nem. Mert az szokott lenni, hogy belekezdek valamibe, valahol elől van, és valaki más meg elrakja, és így tele vagyok félig kiolvasott lapokkal :) Cél kitépkedni a l